Szerda este nyolckor álltunk és beszélgettünk a videós evangélizációs alkalom után a Békevárban – amiről reggel hét órakor még csak Linda tudta, hogy esetleg lesz, mert Isten a szívére bízta, hogy el kellene kezdeni. Dávidra néztem, aki egy profi videós szakember. Körülbelül másfél éve jöttek először a gyülekezetünkbe feleségével és gyermekeikkel. Az jutott eszembe, ő is egy imameghallgatás.
Pár éve került elém az ige, hogy nézzetek fel, a mezők érettek az aratásra és kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásba. „Dávid, most látom, hogy te is egy válasz vagy erre az imádságra, mint ahogy már a gyülekezetben beszéltem erről, hogy láttam meg, Isten meghallgatta ezt az imádságot, mert már küldött embereket.” – mondtam neki.
Tegnap este azt láttam meg hogy őt is így küldte Isten közénk, mint aki most éppen, videók elkészítésében – ami hirtelen sokkal fontosabb lett, mint bármikor eltudtuk volna képzelni – tud segíteni. Neki egy – sőt sokszor inkább kettő-három – videókamera van a kezében.
Te mit mondasz, ha Isten téged is megkérdez, ahogyan annak idején Mózestől kérdezte az égő csipkebokornál: Mi van a kezedben? Fakanál, bevásárlószatyor, billentyűzet, felmosó, mobiltelefon, villáskulcs, fűrész, fűnyíró, kréta, mikrofon vagy éppen egy autó? Bármi is legyen az, csak fogd, és menj, hirdesd azzal Krisztus szeretetét!
Jóföldi Endre
